Az AMDP rövidtávú céljai Magyarország lakossága érdekében:
1. Otthon-és Érdekvédelem
Az Antifasiszták Magyarországi Demokratikus Pártja és a párt civil szervezetei az Otthonvédők Szövetségének tagjaként indította el 2009 tavaszán azt a folyamatot, melynek eredményeként elindulhatott egy közérdekű per a bankok (50 magyarországi) egyoldalú szerződésmódosítása és más jogtalan cselekedetei ellen, mellyel a hitelfelvevőket sújtják. Megvédjük a hitelezettek jogait! Ha Magyarországon nem tudjuk, akkor az EU Emberjogi Bíróságán adunk be keresetet!
2. Mindnyájan magyarok vagyunk!
Pártunk jelmondata kifejezi, hogy a hazánkban élő magyar állampolgárok, és akik magyaroknak vallják magukat, társadalmunk egyenjogú, egyformán értékes tagjai származásuktól, bőrszínüktől, vallásuktól, nemi identitásuktól függetlenül. Csakis együtt, egymást segítve és elismerve leszünk képesek országunkat stabilizálni, a vállságot megállítani, majd elindítani hazánkat a fejlődés útján.
3. Angolszász tipusú igazságszolgáltatási rendszer bevezetése hazánkban (12 esküdt - a hibás bírói döntések elkerülésére)
A jelenlegi igazságszolgáltatási rendszer a diktatúrákhoz köthető. Amig ez átalakításra nem kerül, nem beszélhetünk valós demokráciáról.
Fürst-Hidvégi Tibor - elnök
Antifasiszták Magyarországi Demokratikus Pártja
1. Otthon-és Érdekvédelem
- Kilakoltatások megszüntetése - Senkit sem foszthatnak meg jogszerűen birtokba vett egyetlen otthonának tulajdonjogától!
- lakhatási jog Alkotmányba történő rögzítése
- magáncsőd bevezetése
- Deviza-és forinthitel károsultak védelme
- "sallangköltségek" megszüntetése - kizárólagos nyereségük csak a kamat lehet, melyet maximalizálunk
- Devizaárfolyam különbözet lecsökkentése
- A lakossági szolgáltatók egyes költségterheinek csökkentése (gáz, villany, víz-csatorna, távhő - és melegvíz szolgáltatás, üzemanyag)
Az Antifasiszták Magyarországi Demokratikus Pártja és a párt civil szervezetei az Otthonvédők Szövetségének tagjaként indította el 2009 tavaszán azt a folyamatot, melynek eredményeként elindulhatott egy közérdekű per a bankok (50 magyarországi) egyoldalú szerződésmódosítása és más jogtalan cselekedetei ellen, mellyel a hitelfelvevőket sújtják. Megvédjük a hitelezettek jogait! Ha Magyarországon nem tudjuk, akkor az EU Emberjogi Bíróságán adunk be keresetet!
2. Mindnyájan magyarok vagyunk!
Pártunk jelmondata kifejezi, hogy a hazánkban élő magyar állampolgárok, és akik magyaroknak vallják magukat, társadalmunk egyenjogú, egyformán értékes tagjai származásuktól, bőrszínüktől, vallásuktól, nemi identitásuktól függetlenül. Csakis együtt, egymást segítve és elismerve leszünk képesek országunkat stabilizálni, a vállságot megállítani, majd elindítani hazánkat a fejlődés útján.
- A gyűlöletbeszéd és a Holokauszt tagadása legyen büntethető!
- Munkahelyteremtés mindenki számára, a társadalom legszegényebb rétegeinek is! - azonnali infrastruktúrafejlesztés - magyar újjáépítési program, EU pályázatok igénybevételével
- Szociális létbiztonság
- Otthonteremtés
- Nyugdíjak reálértékének megtartása
- Széleskörű harc a bürökrácia, korrupció ellen
- Mezőgazdaság talpra állítása, megerősítése, nyitás az EU tagállamok felé - a megtermelt áru állami segítséggel történő értékesítése, feldolgozása
- Hazánk élenjáró oktatásának tervszerűsítése - diplomás munkanélküliség visszaszorítása
- Kutatás - fejlesztés támogatása
- Egészségügy állami kézben tartása
- Állami bankok, pénzintézetek létrehozása, ezzel is versenyt teremtünk a pénzügyi piacon, ezen pénzintézetek kezelnék:
- szociálpolitikai kedvezmények
- állami támogatott hitelek
- lakás - és nyugdíj élőtakarékosság
- különféle alapok kezelése (pl. nyugdíj - és egészségbiztosítási alap)
- 65 év feletti nyugdíjasok ingyenes utazása tömegközlekedési eszközökön
- Közigazgatás, fegyveres testületek, ügyészség, bíróság reformja
- Közbiztonság erősítése, polgári önkéntes szervezetek bevonásával
- Mozgássérültek, vakok és gyengénlátók, idegrendszeri betegségben szenvedők védelme, gondozása az emberi méltóság megőrzése mellett
- Adatvédelmi titkosítások feloldásáról történő intézkedések, kormányrendelet formájában
- Állat - és természetvédelmi rendőrség létrehozása
- A védtelen állatok fokozott védelme, állatkínzás esetén a szükséges intézkedések megtétele (állatok elkobzása, gazdák felelősségre vonása)
- Állatmenhelyek létrehozása, szakszerű ápolással
3. Angolszász tipusú igazságszolgáltatási rendszer bevezetése hazánkban (12 esküdt - a hibás bírói döntések elkerülésére)
A jelenlegi igazságszolgáltatási rendszer a diktatúrákhoz köthető. Amig ez átalakításra nem kerül, nem beszélhetünk valós demokráciáról.
Fürst-Hidvégi Tibor - elnök
Antifasiszták Magyarországi Demokratikus Pártja
EGÉSZSÉGÜGYI PROGRAM:
Az egészségügy helyzete napjainkig.
Az emberek egészségét döntően az élő, és a mesterséges környezet állapota, a lakás, a munkahelyi körülmények, egyáltalán a munkahely megléte, a politikai rendszer berendezkedése, a kultúra, az oktatás, a közlekedés színvonala, és még számtalan tényező befolyásolja és csak kisebb mértékben az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés lehetősége, az egészségügyi intézményrendszer aktuális állapota, az arra fordított költségek mértéke.
A fentiek általános romlása miatt a születéskor várható élettartam Európában az egyik legalacsonyabb, rosszak a megbetegedési és a halálozási mutatóink, fogy a népesség. Formális az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés, nem biztosított az egészségügyi ellátáshoz, a munkaképesség fenntartásához, a krónikus betegségek gondozásához, a rehabilitációhoz az egyenlő hozzáférés. Az emberi élet szebbé tételét, az egészséges életévek meghosszabbítását, a pénz, a profitszerzés és a verseny kényszere messze megelőzi.
Az egészségügyből az elmúlt évtizedek alatt kivont mintegy 1500 milliárd forint, a magántőke nem megfelelő bevonása, a nem kellően tervezett és irányított privatizáció a meglevő problémákat nem hogy nem oldotta meg, de több tekintetben súlyosbította. Megjelentek, majd egyre nőtt a betegellátó várólisták hossza. A gyógyszerek, a kezelések ára, A hálapénz, a korrupció nőtt, miközben az ellátásra szolgáló ágyak száma, és a ráfordítható költségek relatív összege csökkent.
Egészségügyi alapelvek.
Az egészséghez való alkotmányos jog, állami felelősség.
A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a "lehető legmagasabb testi és lelki egészséghez", az egészség megőrzéshez, a munkaképesség fenntartásához, betegségeik gyógyításához, a rehabilitációs ellátásokhoz.
Az egészségügyet, mint egy rendkívül fontos közügyet (az oktatást is) akár más szektorok rovására, - a válság ellenére - kiemelten kell kezelni és a finanszírozását nem csökkenteni, hanem lényegesen emelni szükséges.
A szabad orvos választás, az orvos beteg kapcsolat elsőbbsége legyen a gyógyítás alapvető követelménye.
Az egészségügyi dolgozókat közalkalmazotti jogállásuk megtartásával alkalmazzák.
Az egészségügyi ellátás legyen mindenki számára egyenlő eséllyel hozzáférhető, és mindenütt azonos színvonalú.
A rendszer legyen közfinanszírozott, kockázatközösségen, a szolidaritás elvén alapuló és államilag garantált.
Az egészségügyi intézmények meghatározó többsége maradjon a települések, az önkormányzatok, az egyházak, az egyetemek, a közösségek tulajdonában.
A háziorvosi praxisokat pályáztatással, szakmai tudásszint és rátermettség alapján lehessen elnyerni és ne financiális eszközökkel. A körzetek maradjanak a települési önkormányzatok tulajdonában.
Az egészségügyi tevékenység valamennyi díjtétele az EU mindenkori átlag szintjének megfelelően legyen kialakítva.
Az ellenőrzés eredményessége érdekében elengedhetetlen az ÁNTSZ megerősítése, korábbi kompetenciájának a helyreállítása és az országosan egységes ellenőrzési gyakorlat visszaállítása.
Megengedhetetlen a közpénzből működtetett egészségügyi intézmények funkcionális privatizációja.
A társadalmi egészségbiztosító (OEP) a hiányzó kapacitásokra szerződhet privát kórházakkal, vagy diagnosztikai intézményekkel, de csak a közszolgáltatásra megállapított ellentételezéssel.
El kell utasítani a társadalombiztosítás privatizációját, valamint az erre irányuló burkolt szándékokat is.
A társadalmi egészségbiztosítás egészségügyi közszolgáltatás, közfinanszírozás, intézményesíti a népegészségügyet és a források optimális felhasználását is. Amennyiben a járulékok beszedéséből származó forrás a gyógyító-megelőző tevékenységre nem elégséges, azt az állami költségvetésből ki kell egészíteni. Egységes, átlátható működését olyan törvényi háttérrel és széles körből választott (illetékes állami, szakmai szervezetek, kamarák, betegjogi képviselők, civil képviselőkből) álló önkormányzattal szükséges biztosítani, amely a társadalombiztosítási kassza illetéktelen felhasználására irányuló politikai kísérleteknek még a lehetőségét is kizárja.
Az egészségmegőrzés feladatait (pl. a várandósok gondozása, az anya- és csecsemőgondozás, az iskolai egészségügy, a foglalkozás-egészségügy, az idősgondozás, a kötelező védőoltások, a járványmegelőző intézkedések, az egészségesekre vonatkozó szűrések) az állam hatáskörében kell tartani csakúgy, mint a veleszületett vagy szerzett egészségkárosodásuk miatt szakgondozásra szoruló állampolgárok ellátásával járó feladatokat.
Az egészségkultúra igen alacsony hazánkban, ezért minden fórumot (iskolai oktatatás, felvilágosító előadások, médiák, stb.) ki kell használni ennek a fejlesztésére.
Teendők.
Az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés, a gyógyítás és a rehabilitáció feladatait az egészséget lényegesen meghatározó egyéb faktorokkal együtt, komplexitásukban kezelő, politikai ciklusokon átnyúló egészségpolitikával lehet elérni, hogy
- javuljanak a születéskor várható életkilátások,
- növekedjenek az egészségben megélt életévek,
- fékeződjön az életminőség romlása,
- az elkerülhető egészségkárosodások hatásai kiküszöbölhetők legyenek,
- megálljon a nemzet népességfogyása,
- csökkenjen a megbetegedések és halálozások száma,
- csökkenjenek az emberi egészségre kockázatot jelentő tényezők, körülmények hatásai,
- gyarapodjon a nemzet egészségkultúrája,
- fokozódjon az emberek egészségtudatos magatartása.
Prevenciós programok végrehajtásával a társadalom számára nagy megterhelést jelentő népbetegségek csökkentését célozzuk meg. Kiemelten fontos a szűrések való részvétel ösztönzése és az egészséges életmód és táplálkozás népszerűsítésére.
Korcsoportonként felmérhetők az egészséggel kapcsolatos egyéni, családi, közösségi és társadalmi szükségletek. Folyamatosan értékelhetők az egészséget fenyegető kockázatok, és meghatározhatók a kockázatkezelés módozatai.
A fentiek alapján, több időtávra kiterjedően meghatározhatók:
- az egészségügy ellátási szintjei (alapellátás, járó- és fekvőbeteg-szakellátás),
- az egyes ellátási szinteknek megfelelő intézményi és személyi háttér,
- az ellátás tényleges költségei, a bérköltségeket is beleértve,
- az egyének és közösségek egészségtudatos magatartása kialakításának különféle módozatai.
A prioritások kialakítását követően a cselekvési program megvitatásra kerül az egészségügyi szakmával, a beteg és lakossági képviseletekkel, a kamarákkal, a szakszervezetekkel, a pénzügyi szakemberekkel, majd társadalmi szerződés kötését követően kerülhet sor annak a végrehajtására.
A finanszírozás tervezésénél a költségvetési szemléletű tervezés helyett javasolni kell a funkcionális szemléletű megoldást, ami azt jelenti, hogy az egészségi szükségleteket kielégítő kapacitások kialakításába és fejlesztésébe befektetett tőke megtérülésének, az ellátó intézmények működtetése során felhasznált eszközök és anyagok visszapótlásának, a humánerő megtartását és utánpótlását szolgáló bérjellegű kiadásoknak költségeit, valamint az egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés azon feladatait is, amelyeket egészségügyön kívüli ágazatoknak kell végrehajtaniuk.
Meg kell határozni a közösségi felelősségvállalás mértékét, és a térítésmentesen igénybe vehető ellátások körét és igénybevételük rendjét.
A biztonságos gyógyszerellátás érdekében le kell állítani a további patikaliberalizációt.
A szociális ellátást mind szervezési, mind finanszírozási értelemben le kell választani az egészségügyi ellátásról.
Az egészségügyi intézmények területi eloszlásának egyenlőtlenségét meg kell szüntetni, és javítani kell az intézmények működésének a biztonságát.
Javítani szükséges az egészségügyi pályák vonzerejét, munkaerő-megtartó képességét.
A kis kórházakat meg kell őrizni és alkalmassá tenni a gyakori, "átlag" esetek jó minőségű ellátására.
A súlyponti kórházak az év minden napjának minden órájában legyenek képesek a különleges tudást vagy felszereltséget igénylő betegségek kezelésére.
A sürgősségi betegellátást a progresszivitás elve mentén kell megszervezni.
Az egészségügy valamennyi szegmensében olyan integrált informatikai rendszert kell kialakítani, hogy a kezelőorvosok, az egészségügyi hatóságok, a finanszírozók, a működtetők, a gyógyszertárak - a személyiségi jogok sérelme nélkül - valamennyi résztvevő hozzáférhessen a gyors, megbízható, a párhuzamosságokat kizáró, az eredményes munkavégzéshez szüksége adatokhoz.
Az egészségügy köztestületi kamaráit vissza kell helyezni eredeti jogosítványaikba, különös tekintettel az etikai ítélkezésre.
Az ágazatban a duális finanszírozás (OEP és települési önkormányzatok) folyamatos feszültséget tart fenn, ennek a megszüntetése elengedhetetlen. Ugyan ilyen horderejű az amortizáció elismerése és ellentételezése.
Az Orvosi Kamarai és a Szakdolgozói Kamarai tagságot kötelezővé kell tenni, az állami feladatok elvégzéséért kapjanak állami támogatást, önálló jogkört, hogy összetarthassák a magyar orvos társadalmat és az egészségügyi dolgozókat. Érdem és dicsőség legyen a kamara tagjának lenni.
A közfinanszírozott egészségügyi intézményekben ki lehetne alakítani egy "névleges" tulajdonlást, és érdekeltségi rendszert, ami azt jelenti, hogy a dolgozók megőrzésre, használatra, működtetésre megkapják az egészségügyi intézményeket. Az intézményekben dolgozók maguk választhatják meg és hívhatják vissza a szakmai, a kamarai és az érdekvédelmi szervezetek vezetőit. A költséggazdálkodást a belső érdekeltség erősítésével és legfőképpen társadalmi ellenőrzéssel, és nem a jelenlegi, manipulációra alkalmas pontrendszerrel kell racionalizálni. Hogyan működne ez a rendszer?
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) utalja az állami költségvetés által kiegészített, a folyamatos működéshez szükséges havi ellátmányt. Az ellátmánynak tartalmaznia kell a gyógyító-megelőző munkára jutó összegeken túl, minden más tételt is (gyógyszertámogatás, gyógyfürdő, az amortizáció, a települési önkormányzatoknak, az állami költségvetésből utalt, az eü. intézmények fenntartására szánt összegek (épületek felújítása, karbantartása, fűtés, világítás, egyéb üzemeltetési költségek, műszerek beszerzése, javíttatása, stb.), utazási költségek, táppénz, utókezelések, gyógyászati segédeszközök, védőnői hálózat, házi ápolás, hospice szolgálat, stb., hogy teljessé váljon a rendszer, és realizálhatók legyenek az előnyei.
Nemzetközi ajánlásban szerepel, hogy Magyarország területén is alakítsák ki a közigazgatási régiókat. Amíg ez nem valósul meg, a hagyományos megyei rendszert vesszük alapul. A régió egészségügyi dolgozói közösen döntik el, hogy melyik kórház váljon a körzet bázisintézményévé. A báziskórház dolgozói azokkal az egészségügyiekkel, akik a területükön dolgoznak, elkészítik azt a koncepciót, amely elfogadása után megszabja feladataikat a régió területén élők egészségmegőrző, helyreállító munkájukban. Ők határozzák el, milyen módszereket és struktúrákat tartanak szükségesnek ahhoz, kell e osztályokat bezárni, dolgozókat elbocsátani, netán létszámot bővíteni, új részlegeket nyitni, mely egységeket érdemes magánkézbe adni, hogy a munkájuk a leghatékonyabb és költség optimális legyen.
Milyen gyakorlati következményei vannak annak, ha a javasolt módszer megfelelően működik?
A "tulajdonos dolgozók" belül vannak a rendszerben, ezért közvetlenül érdekeltek az épületek, a műszerek állagának a megóvásában. A takarékosság, a belső tartalékok feltárása öntörvényű követelménnyé válik.
Amennyiben fix keretből kell gyógyítani, törekedni fognak arra, hogy az osztályon minél kevesebben feküdjenek, és mihamarabb gyógyultan hazabocsáthatók legyenek. Ez az egyes szakmák és az egyes egészségügyi szintek közös munkáját igényli. E rendszerben a beteg azt kapja, és csak annyit, amennyire szüksége van. A kevesebb és gyengébb hatásfokú gyógymód miatt elhúzódik a kezelés, a több, pedig felesleges, mindkettővel a közösség pénze veszik.
A javasolt módszer arra késztet, hogy a munkaszervezettség fokozódjon, amibe érdemlegesen is beleszólhat.
E rendszerben bíztatások nélkül is valós tartalmat nyer a megelőzés, az egészség minél további, magas színvonalú megőrzése. Érdekeltek abban, hogy felvilágosítással, neveléssel, a szűrővizsgálatokkal a betegeket minél korábban, még az egészségügyi, fekvőbeteg rendszerekbe kerülés előtt megtalálják, és mihamarabb kezelésbe vegyék, az egészségeseket megfelelően felkészítsék arra, hogy az egészségüket minél tovább megőrizhessék, megmert ez a legolcsóbb befektetés, és a lakosságnak sem mindegy.
A műszereket 24 órán át folyamatosan használják, hogy az előjegyzési idő minél rövidebb legyen, a kezeléseket minél előbb és a leghatékonyabban végezzék, mert a hosszabb táppénzes idő növeli a kiadásaikat. Érdekük, hogy a rehabilitáció gyors és eredményes legyen, a beteg mihamarabb munkába állhasson. Fegyelem lesz a gyógyszer, a kötszer, a segédeszközök kiírása területén, mert minden lazaság a közösség pénzét viszi.
Az egészségügy kapcsolódása a politikai intézményrendszerekhez.
Az egészségügyi intézmények "az egészségügyi testületeken" keresztül kapcsolódnának az éppen regnáló politikai intézményrendszerhez, vagyis a települési önkormányzatok egészségügyi bizottságaihoz.
Mit jelent ez?
Az egészségügyi testületekbe a települések egészségügyi intézményei eü. dolgozókat delegálnak. A testületekbe bevonhatók még a lakosság, a civil-, a szakszervezetek, a kamarák, a vállalkozók, az egyesületek, a vallások, stb. képviselőit is. Az egészségügyiek e testületének a megkérdezése és véleményezése nélkül a település egészségügyét és a lakosság egészét érintő kérdésekben nem lehetne határozatot hozni.
A jövő minisztériuma.
Egy kisvárosban, többféle szakmában szakorvosok dolgoznak: belgyógyász, nőgyógyász, sebész, házi-, gyermek-, iskolaorvosok, stb. Mindegyik szakterület megválasztja a vezetőjét. A szakterületek vezetői a kistérségből érkező szakterületek képviselőiből megválasztják a kistérségi szakmák képviselőit.
A megyei értekezletre érkezett kistérségi szakmai képviselők megválasztják a szakmánkénti megyei képviselőket,
A megyei szakmánkénti vezető képviselők az országos szakmánkénti értekezleten megválasztják az országos vezető képviselőket. Ezek a gyakorló orvosokból álló, szakmájukban, általános tudásban, emberségben legkiemelkedőbb emberek csoportja az Egészségügyi Minisztérium.
E rendszerben minden szakma képviselteti magát, kizárja annak a lehetőségét, hogy bár kit is előnyben részesítsenek. Döntéseikben országos szintű, szakmákra lebontott, napra kész áttekintéssel rendelkeznek, a gyakorló munkájuktól nem szakadnak el.
A folyamatos munkamenetet, az adminisztrációt, az irodai munkát nyugdíjas szakorvosok végzik.
Dr. Jánosi Gábor, orvos alelnök
Antifasiszták Magyarországi Demokratikus Pártja
Az egészségügy helyzete napjainkig.
Az emberek egészségét döntően az élő, és a mesterséges környezet állapota, a lakás, a munkahelyi körülmények, egyáltalán a munkahely megléte, a politikai rendszer berendezkedése, a kultúra, az oktatás, a közlekedés színvonala, és még számtalan tényező befolyásolja és csak kisebb mértékben az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés lehetősége, az egészségügyi intézményrendszer aktuális állapota, az arra fordított költségek mértéke.
A fentiek általános romlása miatt a születéskor várható élettartam Európában az egyik legalacsonyabb, rosszak a megbetegedési és a halálozási mutatóink, fogy a népesség. Formális az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés, nem biztosított az egészségügyi ellátáshoz, a munkaképesség fenntartásához, a krónikus betegségek gondozásához, a rehabilitációhoz az egyenlő hozzáférés. Az emberi élet szebbé tételét, az egészséges életévek meghosszabbítását, a pénz, a profitszerzés és a verseny kényszere messze megelőzi.
Az egészségügyből az elmúlt évtizedek alatt kivont mintegy 1500 milliárd forint, a magántőke nem megfelelő bevonása, a nem kellően tervezett és irányított privatizáció a meglevő problémákat nem hogy nem oldotta meg, de több tekintetben súlyosbította. Megjelentek, majd egyre nőtt a betegellátó várólisták hossza. A gyógyszerek, a kezelések ára, A hálapénz, a korrupció nőtt, miközben az ellátásra szolgáló ágyak száma, és a ráfordítható költségek relatív összege csökkent.
Egészségügyi alapelvek.
Az egészséghez való alkotmányos jog, állami felelősség.
A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a "lehető legmagasabb testi és lelki egészséghez", az egészség megőrzéshez, a munkaképesség fenntartásához, betegségeik gyógyításához, a rehabilitációs ellátásokhoz.
Az egészségügyet, mint egy rendkívül fontos közügyet (az oktatást is) akár más szektorok rovására, - a válság ellenére - kiemelten kell kezelni és a finanszírozását nem csökkenteni, hanem lényegesen emelni szükséges.
A szabad orvos választás, az orvos beteg kapcsolat elsőbbsége legyen a gyógyítás alapvető követelménye.
Az egészségügyi dolgozókat közalkalmazotti jogállásuk megtartásával alkalmazzák.
Az egészségügyi ellátás legyen mindenki számára egyenlő eséllyel hozzáférhető, és mindenütt azonos színvonalú.
A rendszer legyen közfinanszírozott, kockázatközösségen, a szolidaritás elvén alapuló és államilag garantált.
Az egészségügyi intézmények meghatározó többsége maradjon a települések, az önkormányzatok, az egyházak, az egyetemek, a közösségek tulajdonában.
A háziorvosi praxisokat pályáztatással, szakmai tudásszint és rátermettség alapján lehessen elnyerni és ne financiális eszközökkel. A körzetek maradjanak a települési önkormányzatok tulajdonában.
Az egészségügyi tevékenység valamennyi díjtétele az EU mindenkori átlag szintjének megfelelően legyen kialakítva.
Az ellenőrzés eredményessége érdekében elengedhetetlen az ÁNTSZ megerősítése, korábbi kompetenciájának a helyreállítása és az országosan egységes ellenőrzési gyakorlat visszaállítása.
Megengedhetetlen a közpénzből működtetett egészségügyi intézmények funkcionális privatizációja.
A társadalmi egészségbiztosító (OEP) a hiányzó kapacitásokra szerződhet privát kórházakkal, vagy diagnosztikai intézményekkel, de csak a közszolgáltatásra megállapított ellentételezéssel.
El kell utasítani a társadalombiztosítás privatizációját, valamint az erre irányuló burkolt szándékokat is.
A társadalmi egészségbiztosítás egészségügyi közszolgáltatás, közfinanszírozás, intézményesíti a népegészségügyet és a források optimális felhasználását is. Amennyiben a járulékok beszedéséből származó forrás a gyógyító-megelőző tevékenységre nem elégséges, azt az állami költségvetésből ki kell egészíteni. Egységes, átlátható működését olyan törvényi háttérrel és széles körből választott (illetékes állami, szakmai szervezetek, kamarák, betegjogi képviselők, civil képviselőkből) álló önkormányzattal szükséges biztosítani, amely a társadalombiztosítási kassza illetéktelen felhasználására irányuló politikai kísérleteknek még a lehetőségét is kizárja.
Az egészségmegőrzés feladatait (pl. a várandósok gondozása, az anya- és csecsemőgondozás, az iskolai egészségügy, a foglalkozás-egészségügy, az idősgondozás, a kötelező védőoltások, a járványmegelőző intézkedések, az egészségesekre vonatkozó szűrések) az állam hatáskörében kell tartani csakúgy, mint a veleszületett vagy szerzett egészségkárosodásuk miatt szakgondozásra szoruló állampolgárok ellátásával járó feladatokat.
Az egészségkultúra igen alacsony hazánkban, ezért minden fórumot (iskolai oktatatás, felvilágosító előadások, médiák, stb.) ki kell használni ennek a fejlesztésére.
Teendők.
Az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés, a gyógyítás és a rehabilitáció feladatait az egészséget lényegesen meghatározó egyéb faktorokkal együtt, komplexitásukban kezelő, politikai ciklusokon átnyúló egészségpolitikával lehet elérni, hogy
- javuljanak a születéskor várható életkilátások,
- növekedjenek az egészségben megélt életévek,
- fékeződjön az életminőség romlása,
- az elkerülhető egészségkárosodások hatásai kiküszöbölhetők legyenek,
- megálljon a nemzet népességfogyása,
- csökkenjen a megbetegedések és halálozások száma,
- csökkenjenek az emberi egészségre kockázatot jelentő tényezők, körülmények hatásai,
- gyarapodjon a nemzet egészségkultúrája,
- fokozódjon az emberek egészségtudatos magatartása.
Prevenciós programok végrehajtásával a társadalom számára nagy megterhelést jelentő népbetegségek csökkentését célozzuk meg. Kiemelten fontos a szűrések való részvétel ösztönzése és az egészséges életmód és táplálkozás népszerűsítésére.
Korcsoportonként felmérhetők az egészséggel kapcsolatos egyéni, családi, közösségi és társadalmi szükségletek. Folyamatosan értékelhetők az egészséget fenyegető kockázatok, és meghatározhatók a kockázatkezelés módozatai.
A fentiek alapján, több időtávra kiterjedően meghatározhatók:
- az egészségügy ellátási szintjei (alapellátás, járó- és fekvőbeteg-szakellátás),
- az egyes ellátási szinteknek megfelelő intézményi és személyi háttér,
- az ellátás tényleges költségei, a bérköltségeket is beleértve,
- az egyének és közösségek egészségtudatos magatartása kialakításának különféle módozatai.
A prioritások kialakítását követően a cselekvési program megvitatásra kerül az egészségügyi szakmával, a beteg és lakossági képviseletekkel, a kamarákkal, a szakszervezetekkel, a pénzügyi szakemberekkel, majd társadalmi szerződés kötését követően kerülhet sor annak a végrehajtására.
A finanszírozás tervezésénél a költségvetési szemléletű tervezés helyett javasolni kell a funkcionális szemléletű megoldást, ami azt jelenti, hogy az egészségi szükségleteket kielégítő kapacitások kialakításába és fejlesztésébe befektetett tőke megtérülésének, az ellátó intézmények működtetése során felhasznált eszközök és anyagok visszapótlásának, a humánerő megtartását és utánpótlását szolgáló bérjellegű kiadásoknak költségeit, valamint az egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés azon feladatait is, amelyeket egészségügyön kívüli ágazatoknak kell végrehajtaniuk.
Meg kell határozni a közösségi felelősségvállalás mértékét, és a térítésmentesen igénybe vehető ellátások körét és igénybevételük rendjét.
A biztonságos gyógyszerellátás érdekében le kell állítani a további patikaliberalizációt.
A szociális ellátást mind szervezési, mind finanszírozási értelemben le kell választani az egészségügyi ellátásról.
Az egészségügyi intézmények területi eloszlásának egyenlőtlenségét meg kell szüntetni, és javítani kell az intézmények működésének a biztonságát.
Javítani szükséges az egészségügyi pályák vonzerejét, munkaerő-megtartó képességét.
A kis kórházakat meg kell őrizni és alkalmassá tenni a gyakori, "átlag" esetek jó minőségű ellátására.
A súlyponti kórházak az év minden napjának minden órájában legyenek képesek a különleges tudást vagy felszereltséget igénylő betegségek kezelésére.
A sürgősségi betegellátást a progresszivitás elve mentén kell megszervezni.
Az egészségügy valamennyi szegmensében olyan integrált informatikai rendszert kell kialakítani, hogy a kezelőorvosok, az egészségügyi hatóságok, a finanszírozók, a működtetők, a gyógyszertárak - a személyiségi jogok sérelme nélkül - valamennyi résztvevő hozzáférhessen a gyors, megbízható, a párhuzamosságokat kizáró, az eredményes munkavégzéshez szüksége adatokhoz.
Az egészségügy köztestületi kamaráit vissza kell helyezni eredeti jogosítványaikba, különös tekintettel az etikai ítélkezésre.
Az ágazatban a duális finanszírozás (OEP és települési önkormányzatok) folyamatos feszültséget tart fenn, ennek a megszüntetése elengedhetetlen. Ugyan ilyen horderejű az amortizáció elismerése és ellentételezése.
Az Orvosi Kamarai és a Szakdolgozói Kamarai tagságot kötelezővé kell tenni, az állami feladatok elvégzéséért kapjanak állami támogatást, önálló jogkört, hogy összetarthassák a magyar orvos társadalmat és az egészségügyi dolgozókat. Érdem és dicsőség legyen a kamara tagjának lenni.
A közfinanszírozott egészségügyi intézményekben ki lehetne alakítani egy "névleges" tulajdonlást, és érdekeltségi rendszert, ami azt jelenti, hogy a dolgozók megőrzésre, használatra, működtetésre megkapják az egészségügyi intézményeket. Az intézményekben dolgozók maguk választhatják meg és hívhatják vissza a szakmai, a kamarai és az érdekvédelmi szervezetek vezetőit. A költséggazdálkodást a belső érdekeltség erősítésével és legfőképpen társadalmi ellenőrzéssel, és nem a jelenlegi, manipulációra alkalmas pontrendszerrel kell racionalizálni. Hogyan működne ez a rendszer?
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) utalja az állami költségvetés által kiegészített, a folyamatos működéshez szükséges havi ellátmányt. Az ellátmánynak tartalmaznia kell a gyógyító-megelőző munkára jutó összegeken túl, minden más tételt is (gyógyszertámogatás, gyógyfürdő, az amortizáció, a települési önkormányzatoknak, az állami költségvetésből utalt, az eü. intézmények fenntartására szánt összegek (épületek felújítása, karbantartása, fűtés, világítás, egyéb üzemeltetési költségek, műszerek beszerzése, javíttatása, stb.), utazási költségek, táppénz, utókezelések, gyógyászati segédeszközök, védőnői hálózat, házi ápolás, hospice szolgálat, stb., hogy teljessé váljon a rendszer, és realizálhatók legyenek az előnyei.
Nemzetközi ajánlásban szerepel, hogy Magyarország területén is alakítsák ki a közigazgatási régiókat. Amíg ez nem valósul meg, a hagyományos megyei rendszert vesszük alapul. A régió egészségügyi dolgozói közösen döntik el, hogy melyik kórház váljon a körzet bázisintézményévé. A báziskórház dolgozói azokkal az egészségügyiekkel, akik a területükön dolgoznak, elkészítik azt a koncepciót, amely elfogadása után megszabja feladataikat a régió területén élők egészségmegőrző, helyreállító munkájukban. Ők határozzák el, milyen módszereket és struktúrákat tartanak szükségesnek ahhoz, kell e osztályokat bezárni, dolgozókat elbocsátani, netán létszámot bővíteni, új részlegeket nyitni, mely egységeket érdemes magánkézbe adni, hogy a munkájuk a leghatékonyabb és költség optimális legyen.
Milyen gyakorlati következményei vannak annak, ha a javasolt módszer megfelelően működik?
A "tulajdonos dolgozók" belül vannak a rendszerben, ezért közvetlenül érdekeltek az épületek, a műszerek állagának a megóvásában. A takarékosság, a belső tartalékok feltárása öntörvényű követelménnyé válik.
Amennyiben fix keretből kell gyógyítani, törekedni fognak arra, hogy az osztályon minél kevesebben feküdjenek, és mihamarabb gyógyultan hazabocsáthatók legyenek. Ez az egyes szakmák és az egyes egészségügyi szintek közös munkáját igényli. E rendszerben a beteg azt kapja, és csak annyit, amennyire szüksége van. A kevesebb és gyengébb hatásfokú gyógymód miatt elhúzódik a kezelés, a több, pedig felesleges, mindkettővel a közösség pénze veszik.
A javasolt módszer arra késztet, hogy a munkaszervezettség fokozódjon, amibe érdemlegesen is beleszólhat.
E rendszerben bíztatások nélkül is valós tartalmat nyer a megelőzés, az egészség minél további, magas színvonalú megőrzése. Érdekeltek abban, hogy felvilágosítással, neveléssel, a szűrővizsgálatokkal a betegeket minél korábban, még az egészségügyi, fekvőbeteg rendszerekbe kerülés előtt megtalálják, és mihamarabb kezelésbe vegyék, az egészségeseket megfelelően felkészítsék arra, hogy az egészségüket minél tovább megőrizhessék, megmert ez a legolcsóbb befektetés, és a lakosságnak sem mindegy.
A műszereket 24 órán át folyamatosan használják, hogy az előjegyzési idő minél rövidebb legyen, a kezeléseket minél előbb és a leghatékonyabban végezzék, mert a hosszabb táppénzes idő növeli a kiadásaikat. Érdekük, hogy a rehabilitáció gyors és eredményes legyen, a beteg mihamarabb munkába állhasson. Fegyelem lesz a gyógyszer, a kötszer, a segédeszközök kiírása területén, mert minden lazaság a közösség pénzét viszi.
Az egészségügy kapcsolódása a politikai intézményrendszerekhez.
Az egészségügyi intézmények "az egészségügyi testületeken" keresztül kapcsolódnának az éppen regnáló politikai intézményrendszerhez, vagyis a települési önkormányzatok egészségügyi bizottságaihoz.
Mit jelent ez?
Az egészségügyi testületekbe a települések egészségügyi intézményei eü. dolgozókat delegálnak. A testületekbe bevonhatók még a lakosság, a civil-, a szakszervezetek, a kamarák, a vállalkozók, az egyesületek, a vallások, stb. képviselőit is. Az egészségügyiek e testületének a megkérdezése és véleményezése nélkül a település egészségügyét és a lakosság egészét érintő kérdésekben nem lehetne határozatot hozni.
A jövő minisztériuma.
Egy kisvárosban, többféle szakmában szakorvosok dolgoznak: belgyógyász, nőgyógyász, sebész, házi-, gyermek-, iskolaorvosok, stb. Mindegyik szakterület megválasztja a vezetőjét. A szakterületek vezetői a kistérségből érkező szakterületek képviselőiből megválasztják a kistérségi szakmák képviselőit.
A megyei értekezletre érkezett kistérségi szakmai képviselők megválasztják a szakmánkénti megyei képviselőket,
A megyei szakmánkénti vezető képviselők az országos szakmánkénti értekezleten megválasztják az országos vezető képviselőket. Ezek a gyakorló orvosokból álló, szakmájukban, általános tudásban, emberségben legkiemelkedőbb emberek csoportja az Egészségügyi Minisztérium.
E rendszerben minden szakma képviselteti magát, kizárja annak a lehetőségét, hogy bár kit is előnyben részesítsenek. Döntéseikben országos szintű, szakmákra lebontott, napra kész áttekintéssel rendelkeznek, a gyakorló munkájuktól nem szakadnak el.
A folyamatos munkamenetet, az adminisztrációt, az irodai munkát nyugdíjas szakorvosok végzik.
Dr. Jánosi Gábor, orvos alelnök
Antifasiszták Magyarországi Demokratikus Pártja